Charlotte Brontë : Jane Eyre című könyvéből verses részletek
Bessie éneke
Bessie rendbe tette a szobát, letörölgette a port, és miután kezet mosott, kihúzott egy kicsi fiókot. Ez a fiók tele volt csodálatos selyem- és bársonyrongyokkal. Bessie főkötőt varrt Georgiana babájának, és közben énekelt. Azt énekelte, hogy:
A kóborlás idején,
Be rég volt, be rég...
Sokszor hallottam tőle ezt a dalt, és mindig nagyon szerettem. Bessie-nek kellemes hangja volt, legalábbis az én véleményem szerint. De most, bár hangja szépen zengett, a dallam végtelenül szomorú volt. Olykor, amikor nagyon belemerült a munkájába, halkan, vontatottan dúdolta a refrént: "Be rég volt, be rég..." Úgy hatott rám, mint valami halottas ének legszomorúbb taktusa. Azután egy másik dalba fogott, az volt csak igazán keserves.
Lábam erőtlen, a tagjaim égnek,
Hosszú az út, feketék a hegyek,
Holdtalan éj komorúl a szegénynek:
Ballag az úton az árva gyerek.
Oly sok a láp és annyi a kőszirt,
Messzire űztek a kőszívűek.
Lépteimet csak az angyalok őrzik,
Merre bolyong a kis árva gyerek.
Lágy a magasban az éji fuvallat,
Messzi a csillagok oly szelídek,
Irgalom Istene őriz, elaltat,
Benne remél a kis árva gyerek.
Híd leszakadhat, a láp csalogathat,
Csalfa lidérce mocsárba vezet,
Ámde Atyám kebelén lenyugodhat
Majd a szegény, kicsi, árva gyerek.
Ez ad erőt, ez ösztönöz engem,
Nincs, aki adna nekem födelet;
Égi hazámban a béke terem fenn:
Isten a társam, árva gyerek.
Részlet a harmadik fejezetből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése