Juhász Gyula: Valami nagy...

Juhász Gyula: Valami nagy...

Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami sírás, valami öröm,
Valami harc, valami csönd,
Valami nagy, mély szerelem hiányzik!

És így marad ez mindig, mindhalálig?
Mindig bús, csipkerózsa szívvel
A várás várában sejtem a sorsot
És így marad ez mindig, mindhalálig?

Szőke csodák, barna csodák,
Meddig csodálkozom csak rajtatok?
Ó, adjatok valami szépet,
Valami életet, halált,
Szőke csodák, barna csodák!

Juhász Gyula: Ősi láng

Juhász Gyula: Ősi láng

Minden szó olyan jó,
Olyan forró, olyan vigasztaló.
De a száj csak vár,
Érzi már: kimondani fáj.
Így csak hallgatunk,
A büszkeségtől elnémulunk...

Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!

Itt a pillanat, de elszaladt,
De több lehetőség nem maradt,
Hogy szólj, hogy kérj, hogy beszélj,
Hogy a szívemhez érj.
Most is csak hallgatunk,
És lehet, hogy örökre megnémulunk...

Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!

Hívj és várj,
Ha érkezem, magadba zárj,
És félts, és szoríts,
Úgy kell, hogy bátoríts!
És lángolj velem,
És tetszeni fog, hogy a tűz vagy nekem...

Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!

Juhász Gyula japános versei

Japánosan,
köszöntő Marianna születésnapjára

Minden tavaszból őrizz meg magadnak
Egy szál virágot, egy sor éneket,
Az évek akkor el hiába halnak,
Mindig dalosabb kerted lesz neked.

1926



Megint japánosan

Egy gyíkot öltem meg gyermekkoromban
És kis húgom másnap halálba dermedt,
Ha gyík szemébe pillantok borongva,
Ijedten néz belőle rám a gyermek.

*

Öreg szívemre fiatal tavasznak
Úgy hull varázsa, mint a nyíl az őzre
S a sétatéren lábam félve baktat,
Mint őszi pille száll a temetőre.

*

Ha márciusi csillagokba nézel,
Szívedben jobban fáj a bús november
S ha kikeletkor emléket idézel
Őszi avar jő tavaszi szelekkel.

*

A csillagokat a nagy lámpagyújtó
Fölgyújtja nékünk mindig, minden éjjel,
Csak néha nem láthatjuk a borútól
És egyszer elfödjük a szemfödéllel.

1927



Japánosan
Az esti felleg néha rózsaszínű
És néha bíbor, majd kék, majd arany,
Fáradt szívemnek vígan hozza hírül:
Az elmúlásnak mily dús titka van.

1928



(Japános vers a gyermekekről)

Nem tudhatod, melyik bölcsőben alszik
A nagy, a bölcs, a szent, kit vár e föld,
Kinek szava majd egy világra hallik
S ki egykor millió vágyat betölt!

1928

Juhász Gyula japános versei

Új dalok japán módra

A vadludak a nádasban kerengnek,
Az őszi szélben búgnak, mint a bú,
A régi helyet, kedves, ne keresd meg,
Ó, mert a múltba vissza nincs kapu.

*

Halványan mosolyog a hegy a tóban,
Mely lábánál szelíden szendereg,
Emléked a szívemben egyre jobban
S tisztábban tündököl, kedves gyerek.

*

A lampiónnál fényesebb a csillag,
Mely égi ünnepen csügg, milliom,
De ünnepén szerelmes álmaimnak
Te vagy a csillag és a lampion.

*

Havas tetőkről jó a völgybe nézni,
Hol rizs terem és karcsú pálma int,
Havas fejjel jó néha fölidézni
Az ifjúság mosolygó árnyait.

1926



Újabb japán módra

Sárkányokat eresztettünk a réten
S a szél elvitte messze, hirtelen,
Kerestük őket sírva és remélve,
Talán megleljük majd egy más egen!

*

Kis kedvesemnek volt egy őzikéje,
Szemében mindig bánat csillogott,
Mint nővéremnek, úgy néztem szemébe
És úgy szerettem őt, mint hű rokont.

*

A világ titkát nem lelték a bölcsek,
A világ titkát nem kerestem én,
De már tudom, mért szomorúk az őzek
S mért oktalan e földön a remény!

*

Az égi hírnököt nem látja senki,
Mikor közöttünk halkan megjelen,
Az üdvösséget hozza, vagy a semmit?
Mindegy: túlvisz e fájó életen!

1926

Juhász Gyula japános versei

Japánosan

Az őszben mindig ott van a tavaszból
Egy lomb, egy dallam, egy csillag s nekem
Borús vágyamban, mely feléd barangol,
Még integet az első szerelem.

*

Örök tajfun dúl sorsom óceánján,
Vágyak hajóit elsüllyesztve mind,
Én nézem e dúlást dalolva, árván
S szemed kékjéből üdvök ege int.

*

A kert mélyében alszanak szelíden
A bús virágok. Hűs éjszaka van.
Szerelmünk napja tűntén árva szívem
Így álmodik felőled hasztalan.

*

Egy pók sző hálót gondosan az éjben,
Két jázminág közt a mély csendbe sző.
Szívem s szíved közt a gyorslábú évek
Igy szőnek szálat s kész a szemfedő.

1925



Megint japánosan

Az új tavasz először nem a város
Borús zugába kukkan boldogan.
A temetőbe surran és virágos
Sírok között méláz s új dalt fogan.



A hold olyan magányosan virraszt ma
S olyan talányosan a vén egen,
Mint öreg úr, kinek könnyét kicsalta
Egy régi, régi, régi szerelem.



Papírból építettem én lakásom,
A földrengés se dönti meg soha.
Világít benne gyászon és homályon
Lement napoknak elhunyt mosolya.

1926

Juhász Gyula japános versei

Japán módon

A holdat is felhő takarja néha
És elsötétül néha a nap is.
Szívem szerelme, sokszor fáj a tréfa
S borongok én a boldogságban is.

*

Hogy hűtelen vagy, jól tudom nagyon rég
És leveledet régen összetéptem,
De végső csókod ott ég ajkamon még,
Mint hő pecsét a szerelmes levélen.

*

Fejem havas már, mint a Fuzijáma,
Mely tengerekre néz magányosan,
De tövében nyit még tavasz virága
S szívemben is még olykor vágy fogan.

*

Egy régesrégi hercegnőt imádok,
Akit nem csókolt földi ajk soha,
Aki e tájon szerelemre vágyott
S e dalban él elhervadt mosolya...

1924



Japáni módon

Álmomban varjak károgtak a fákon,
Melyek tavaszi alkonyban remegtek.
Az életem is ilyen furcsa álom,
Csak egy való, hogy oly fájón szeretlek!

*

A kertben ültünk nyári ünnepélyen,
Smaragd füvön topáz bor csillogott ránk,
Arany nap tündökölt az azúr égen
S peregtek gyémánt homokként az órák.

*

A temetőben oly furcsák a hantok,
Mikor víg napfény megcsókolja őket
S csattog fölöttük a tavaszi dalnok.
A szerelmem is ilyen temetőkert!

*

A távoli hercegnő egyre késik,
De én kék lampion mellett virrasztok.
Új holdra nézek, sóhajtok az égig
S megcsókolok egy ismeretlen arcot!

1924

Juhász Gyula japános versei

Japán módra

A sóhaj és a felhő összeérnek
Valahol szűz magasban csöndesen ?
S a felhő szól: én szomorú fivérem,
Ölelkezzünk a tündöklő egen!

*

A rózsák és a vágyak haldokolnak,
Ha jő a két kertész, a tél s halál ?
S a rózsák szólnak: ott leszünk maholnap
Az égi kertben, hol örök a nyár!

*

A tengeren eltűnnek a vitorlák
S a fellegek eltűnnek az egen.
Van valahol egy tenger és egy ország,
Mely vitorlátlan és felhőtelen.

1923



Japánosan

Nem építettem kunyhót sem magamnak
És nem szereztem sápadt kincseket,
A vágyaim a végtelenbe laknak
S minden pompád enyém, szent kikelet.

*

Van éjszaka, hogy oly közel a holdnak
Arany tányérja a kék ég falán
És bánataim oly távol bolyongnak,
A mennybe szálltak boldogan talán.

*

Az óborokban annyi feledés él
És annyi emlék s úgy tetszik nekem,
Hogy régi életeim szenvedését
Békélt gyönyörrel újra ízlelem.

*

A kedvesem elküldte a szelencét,
Mely fekete, akár az éjszaka
És benne egy szál jázmin, régi emlék,
Oly hervadt, mint az életem maga.

*

Egy őzet lőttek a szegény vadászok,
Kiket az élet űz, e rengeteg.
Az őz szeméből könny és vér szivárog,
De boldogabb már, mint az emberek!

1924

Juhász Gyula: Emlék

Juhász Gyula: Emlék

A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!