Paul Verlaine: Holdfény

Paul Verlaine: Holdfény

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

Szabó Lőrinc fordítása

Paul Verlaine: Őszi chanson

Paul Verlaine: Őszi chanson


Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…

(fordította: Tóth Árpád)


Az eredeti vers franciául :

Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Bercent mon coeur
D'une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Paul Verlaine: Nem igaz?

Paul Verlaine: Nem igaz?

Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik nem átallják elirigyelni örömünk,
Néha büszkék, de mindig megbocsátók leszünk.

Nem igaz? vidáman és lassan megyünk a szerény
Úton, melyet nevetve a Remény mutat nekünk,
Nem törődve azzal, látnak-e minket vagy sem.

A mi két szívünk a szeretetben, mint sötét erdőben
Elszigetelődve, s csendes gyöngédséget árasztva,
Estében éneklő két kis fülemüle.

Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ,
Mit tehet velünk? Ha akar, simogathat,
vagy akár céltáblává is tehet.

Mindenkire nevetünk és semmitől se félünk,
Mert a legerősebb és legkedvesebb kapocs köt össze,
Melynek - egyébként - gyémántkemény a páncélja.

Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta,
Végigjárjuk egyformán mindketten,
Kéz a kézben, gyermeki szívvel

Mint akik gondtalanul szeretik egymást, nem igaz?

Fordította: Kosztolányi Dezső