Theodor Storm: Ősszel

Theodor Storm: Ősszel

Szél zúg, szállnak a sárga lombok,
az égre fakó fény omol:
te megborzongsz, s férjed karjába
erősebben kapaszkodol.

Mi fűszálról fűszálra jár most,
s a végső virágokra száll,
az titkon, elmenőben, drága
fejed is megcsíkozta már.

S mi meleg éjt varrt a mezőkre,
a szál tépetten elrepült -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!

Kezed teszed a homlokomra,
s fürkészve nézed arcomat:
kedves szelíd asszonyszemedből
olyan mélabús fény fakad.

Kihúnyt itt is az illat, sugár, egy
titok, mely arra késztetett
hajdan, hogy szabad lánykezed te
éppen az én kezembe tedd.

Ó, ne borzongj! Bár észrevétlen,
a legszebb napfény is letűnt -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!

Fordította: Garai Gábor