Húsvéti képek - díszítők

Húsvéti locsolóversek gyerekeknek

Húsvéti locsolóversek gyerekeknek

Locsolómban kölni víz, öntöm minden nőre, 
Azért arra vigyázok, ne szédülj el tőle. 
Versemen a lányok nem csak nevetnek, 
locsolásért pénz is jár a gyereknek. 

Ajtó mellett állok, 

Piros tojást várok.

Ha nem adják párjával,

 Elszökök a lányával!

 Jó reggelt, jó reggelt,

 Kedves liliomszál, 

Megöntözlek rózsavízzel, 

Hogy ne hervadozzál. 

Kerek erdőn jártam, 

Piros tojást láttam,

 Bárány húzta rengő kocsin, 

Mindjárt ideszálltam.

 Nesze hát rózsavíz, 

Gyöngyöm, gyöngyvirágom. 

Hol a tojás, piros tojás?

 Tarisznyámba várom!

Itt vagyok, 
Friss vagyok, 
Máris sorba állok! 
Csak egy kicsit meglocsollak, 
Aztán odébb állok. 

Zöld erdőben jártam, 
kék ibolyát láttam, 
el akart hervadni, 
Szabad-e locsolni? 

Szép lányokat kergetek, 
Az én kölnim permetez. 
Jó dolog a locsolás! 
Ide a piros tojást! 

E szép házba nyitottam, 
Nefelejcset találtam, 
Nem hagyhatom hervadni, 
Meg szabad-e locsolni? 

E szép ajtón bekopognék 
Ha nem bánják, locsolkodnék 
Öntök asszonyt lányával, 
Várok tojást párjával. 
Ha pedig sajnáljátok, 
Mindjárt porrá áztok, 
Mert kölni helyett 
Vizet öntök rátok! 

Rózsavíz a kezembe, 
Hadd öntsem a fejedre! 

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, 
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. 
Rózsa víztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, 
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? 



Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, 
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. 
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, 
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. 
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 
Zsebemben is elférnek a piros tojások. 

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, 
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. 
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, 
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? 



Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, 
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. 
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, 
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. 
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 
Zsebemben is elférnek a piros tojások. 

Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső, 
aki kora reggel 
locsolkodni kelt fel 
Minden szőke, barna lány, 
Mint a piros tulipán 
Virulva-viruljon 
Rózsapermet hulljon. 
Íme, itt a kölni 
Szabad-e locsolni? 

Kerek erdőn jártam, 
Piros tojást láttam, 
Bárány húzta rengő kocsin, 
Mindjárt ideszálltam. 
Nesze hát rózsavíz, 
Gyöngyöm, gyöngyvirágom. 
Hol a tojás, piros tojás? 
Tarisznyámba várom! 

Én kis kertész legény vagyok, 
Rózsavízzel locsolkodok. 
Úgy locsolom a lányokat, 
Mint kertész a virágokat. 


Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág, 
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! 
Megöntözlek szépen az ég harmatával, 
Teljék a tarisznya szép piros tojással! 

Zöld erdőben jártam, 
Két őzikét láttam. 
Az egyik kacsintott, 
Ide a forintot! 



Kerek erdőn jártam 
Kék ibolyát láttam. 
El akart hervadni 
Meg szabad-e locsolni? 

Jó reggelt, jó reggelt, 
Kedves liliomszál, 
Megöntözlek rózsavízzel, 
Hogy ne hervadozzál. 
Kerek erdőn jártam, 
Piros tojást láttam, 
Bárány húzta rengő kocsin, 
Mindjárt ideszálltam. 
Tessék hát rózsavíz, 
Gyöngyöm, gyöngyvirágom. 
Hol a tojás, piros tojás? 
Tarisznyámba várom! 

Korán reggel útra keltem, 
Se nem ittam, se nem ettem. 
Tarisznya húzza a vállam, 
Térdig kopott már a lábam. 
Bejártam a fél világot, 
Láttam sok-sok szép virágot. 
A legszebbre most találtam, 
Hogy öntözzem, alig vártam. 



Piros tojás, fehér nyuszi, 
Locsolásért jár egy puszi. 

Én apró gyerek vagyok, 
locsolkodni akarok. 
Van tojás, vagy nincs, 
jó lesz a forint. 



Én csak erre jártam, 
egy szép kislányt megláttam. 
Piros tojás, fehér nyuszi, 
szabad-e meglocsolni? 

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, 
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. 
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, 
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. 
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 
Zsebemben is elférnek a piros tojások. 

Charlotte Brontë : Jane Eyre

Charlotte Brontë : Jane Eyre című könyvéből verses részletek


Este persze hívatott. Fel voltam készülve rá: előre elhatároztam, hogy nem fogunk egész idő alatt négyszemközt enyelegni. Tudtam, hogy szeret énekelni - minden jó énekes szívesen énekel. Én magam nem tudtam énekelni; az ő kényes ízlése szerint egyáltalán nem voltam zeneértő, de azért a jó zenét nagyon élveztem. Mihelyt alkonyodni kezdett, s a szerelmesek órájának csillagos, kék palástja lassan ráborult a tájra, fölálltam, kinyitottam a zongorát, és esdekelve kértem, hogy énekeljen nekem valamit. Azt mondta, hogy szeszélyes boszorkány vagyok, és hogy ma nem énekel, majd máskor, de én ragaszkodtam hozzá, hogy most énekeljen.
 - Szereti a hangomat? - kérdezte.
-Nagyon.
 Nem szívesen legyezgettem ugyan a hiúságát, de most az egyszer mégis ezt találtam okosabbnak.
 - De akkor magának kell kísérnie, Jane.
 - Rendben van. Majd megpróbálom.
 Megpróbáltam, de rögtön lesöpört a zongoraszékről, "kis kontár"-nak nevezett, s miután udvariatlanul félretolt - ez volt az, amire áhítoztam -, elfoglalta helyemet, és ő játszotta a kíséretet, mert zongorázni éppen úgy tudott, mint énekelni. Én az ablakfülkébe bújtam, és a csendes fákat bámulva hallgattam a megvesztegetően édes dallamot.

 Igaz szerelmed elborít
(Ez mélyebb lényeged),
 S lökik a Lét dagályait
 A gyorsuló erek.

 Hogy jő, naponta vártam - ám
Úgy fájt, hogy elhagyott,
 S nőttek - hogy elmehet talán -
 Bennem a jégcsapok.

 Ó, boldogság, szeressenek,
Miként magad szeretsz!
 Ezt hajszolom, s nem engedek,
 Hisz minden álmom ez.

 De életünk között csapást
Nem leltem - puszta csak
 E föld, riasztó parti pást
 Mit tenger habja csap.

 S mint tolvaj-út vadonba vás,
Felbukkan - eltünik:
 Erőszak, Jog, Harag, Csapás
 Közt súnytak lelkeink.

 Voltam merész; előjelek
 El nem riasztanak,
 Így hágtam át veszélyeket
 És intő gátakat.

 Szivárványszárnyon szálltam én,
Mint álomfényeken;
 A Fény s a Zápor gyermekén
 Dicsfényre nyilt szemem.

 Fájdalmam fellegén ragyog
E ritka, lágy gyönyör,
 Nem bánom most a bánatot,
 Ha jő és meggyötör.

 S bár vesztett percek szárnyai
Csaphatnak rám - de itt
 Ez édes perc feledteti
 Bosszújuk kínjait.

 Letörhet dölyfös Gyűlölet,
Vagy bekerít a Jog,
 S Erőszak malma megtöret:
 Mind ellenem lobog.

 De Ő kezét nyújtotta, és
 Szerelme hű, nemes,
 S mondá: e frigy, a szent kötés
 Lényünk abroncsa lesz.

 S megesküdött, pecsétje csók:
 Halálig él velem.
 Szivem betelt, boldog vagyok:
 Szeret - s én szeretem!

Részlet a huszonnegyedik fejezetből