Juhász Gyula japános versei

Új dalok japán módra

A vadludak a nádasban kerengnek,
Az őszi szélben búgnak, mint a bú,
A régi helyet, kedves, ne keresd meg,
Ó, mert a múltba vissza nincs kapu.

*

Halványan mosolyog a hegy a tóban,
Mely lábánál szelíden szendereg,
Emléked a szívemben egyre jobban
S tisztábban tündököl, kedves gyerek.

*

A lampiónnál fényesebb a csillag,
Mely égi ünnepen csügg, milliom,
De ünnepén szerelmes álmaimnak
Te vagy a csillag és a lampion.

*

Havas tetőkről jó a völgybe nézni,
Hol rizs terem és karcsú pálma int,
Havas fejjel jó néha fölidézni
Az ifjúság mosolygó árnyait.

1926



Újabb japán módra

Sárkányokat eresztettünk a réten
S a szél elvitte messze, hirtelen,
Kerestük őket sírva és remélve,
Talán megleljük majd egy más egen!

*

Kis kedvesemnek volt egy őzikéje,
Szemében mindig bánat csillogott,
Mint nővéremnek, úgy néztem szemébe
És úgy szerettem őt, mint hű rokont.

*

A világ titkát nem lelték a bölcsek,
A világ titkát nem kerestem én,
De már tudom, mért szomorúk az őzek
S mért oktalan e földön a remény!

*

Az égi hírnököt nem látja senki,
Mikor közöttünk halkan megjelen,
Az üdvösséget hozza, vagy a semmit?
Mindegy: túlvisz e fájó életen!

1926