2017. április 14., péntek

Ady Endre – A szép húsvét



Ady Endre – A szép húsvét


Odukat és kriptákat pattant 
S bús árkokig leér a szava:
 Ilyen a Husvét szent tavasza 
S ilyen marad. 

 Miért tudjon Ő az embervérről, 
Mikor künn, a Tavaszban 
Minden csoda csodát csinál 
S minden drága fizetség megtérül? 

 Óh, Tavasz, óh, Húsvét, 
Emberek ősi biztatója, 
Csak azt szórd szét köztünk: 
Állandó a tavaszi óra 
S ilyen marad. 

 Krisztus támad és eszmél, 
Odukat és kriptákat pattant. 
Van-e gyönyörűbb ennél?


Reményik Sándor – Pilátus




Reményik Sándor – Pilátus


A pörnek vége. Elvégeztetett… 
Véres a kereszt tövében a fű. 
A helytartóban forr a néma düh
 S egy gondolat tépi a másikat. 

 “Rongy csőcselék, én unlak titeket,
 Unom a vágyatok, a hitetek, 
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
 A nap hevét ez átkos ég alatt, 
A zagyva szókat, buja színeket,
 És magamat és uramat a császárt, 
Ki bíróvá tett ilyen nép felett. 

“Feszítsd meg!” – üvöltötték a fülembe, 
míg unottan odalöktem nékik. 

 Szegény bolond! 
Pedig csak álmodott, 
Csak álmodott egy létráról az égig. 
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben. 
Már szürkül fenn a Koponyák hegye 
– Vajon álmodik-e még a kereszten? 
Valamit szólt nékem az igazságról, 
Aztán némán vérzett, ragyogott.
 Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
 Felelé: “én vagyok”. 

 Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?
! A csőcselék morajlott mint a tenger, 
Én untam, untam amazokat, ezt is, 
Egy messiással több vagy kevesebb, 
Pilátus lelke nem lesz nehezebb, 
És könnyebb tán ez istenverte föld, 
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége. 

 “De jaj! vajon kire szállott a vére?!” 

 Az alkony megy, az est, az éj leszáll, 
De a helytartó nyugtot nem talál. 

 “Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe 
És nekem nem volt elég fegyverem, 
Nem volt elég lándzsásom odakünn, 
Vagy – vagy üres volt talán a szívem?
 Eh mit bánom én, a bölcs szív üres, 
Bús madarak, el a szívemből, hess! 

 “Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe, 
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát, 
Te véreskezű szennyes csőcselék, 
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
 Él-e, meghal-e, egy marad az átok, 
Isten se váltja meg ezt a világot. 
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! – Vitték. A kereszten holt. 
Ki tudja, talán mégis király volt!”

 Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
 Pilátus udvarában a papok.
 “Uram, mi véled egyet így nem értünk,
 Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
 Rexnek, Uram, csak ő mondta magát. 
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén! 
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény. 
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
 Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
 “A Messiástok megmenteni késtem,
 De négy betűt a keresztjébe véstem,
 E négy betű az én becsületem, 
Hajótöröttségem utolsó roncsa, 
Hitetlen hitem, büszke makacsságom, 
Egy akarat az akaratlanságon.

 E négy betű az én becsületem.
 Hadesre! ez a négy betű marad! 
Ha alá kéne temetnem e várost, 
Rómát, az Imperatort, magamat: 
E négy betű az én becsületem!! 
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan, 
Halljátok: amit megírtam, megírtam.

” Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd 
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.


Húsvét 2017


Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok !














Húsvéti képek - díszítők



























Húsvéti locsolóversek gyerekeknek



Húsvéti locsolóversek gyerekeknek

Locsolómban kölni víz, öntöm minden nőre, 
Azért arra vigyázok, ne szédülj el tőle. 
Versemen a lányok nem csak nevetnek, 
locsolásért pénz is jár a gyereknek. 




Ajtó mellett állok, 
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
 Elszökök a lányával!

 Jó reggelt, jó reggelt,
 Kedves liliomszál, 
Megöntözlek rózsavízzel, 
Hogy ne hervadozzál. 

Kerek erdőn jártam, 
Piros tojást láttam,
 Bárány húzta rengő kocsin, 
Mindjárt ideszálltam.

 Nesze hát rózsavíz, 
Gyöngyöm, gyöngyvirágom. 
Hol a tojás, piros tojás?
 Tarisznyámba várom!

Itt vagyok, 
Friss vagyok, 
Máris sorba állok! 
Csak egy kicsit meglocsollak, 
Aztán odébb állok. 


Zöld erdőben jártam, 
kék ibolyát láttam, 
el akart hervadni, 
Szabad-e locsolni? 


Szép lányokat kergetek, 
Az én kölnim permetez. 
Jó dolog a locsolás! 
Ide a piros tojást! 

E szép házba nyitottam, 
Nefelejcset találtam, 
Nem hagyhatom hervadni, 
Meg szabad-e locsolni? 
E szép ajtón bekopognék 
Ha nem bánják, locsolkodnék 
Öntök asszonyt lányával, 
Várok tojást párjával. 
Ha pedig sajnáljátok, 
Mindjárt porrá áztok, 
Mert kölni helyett 
Vizet öntök rátok! 


Rózsavíz a kezembe, 
Hadd öntsem a fejedre! 

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, 
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. 
Rózsa víztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, 
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? 



Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, 
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. 
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, 
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. 
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 
Zsebemben is elférnek a piros tojások. 

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, 
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. 
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, 
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? 



Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, 
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. 
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, 
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. 
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 
Zsebemben is elférnek a piros tojások. 

Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső, 
aki kora reggel 
locsolkodni kelt fel 
Minden szőke, barna lány, 
Mint a piros tulipán 
Virulva-viruljon 
Rózsapermet hulljon. 
Íme, itt a kölni 
Szabad-e locsolni? 


Kerek erdőn jártam, 
Piros tojást láttam, 
Bárány húzta rengő kocsin, 
Mindjárt ideszálltam. 
Nesze hát rózsavíz, 
Gyöngyöm, gyöngyvirágom. 
Hol a tojás, piros tojás? 
Tarisznyámba várom! 

Én kis kertész legény vagyok, 
Rózsavízzel locsolkodok. 
Úgy locsolom a lányokat, 
Mint kertész a virágokat. 


Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág, 
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! 
Megöntözlek szépen az ég harmatával, 
Teljék a tarisznya szép piros tojással! 


Zöld erdőben jártam, 
Két őzikét láttam. 
Az egyik kacsintott, 
Ide a forintot! 



Kerek erdőn jártam 
Kék ibolyát láttam. 
El akart hervadni 
Meg szabad-e locsolni? 

Jó reggelt, jó reggelt, 
Kedves liliomszál, 
Megöntözlek rózsavízzel, 
Hogy ne hervadozzál. 
Kerek erdőn jártam, 
Piros tojást láttam, 
Bárány húzta rengő kocsin, 
Mindjárt ideszálltam. 
Tessék hát rózsavíz, 
Gyöngyöm, gyöngyvirágom. 
Hol a tojás, piros tojás? 
Tarisznyámba várom! 
Korán reggel útra keltem, 
Se nem ittam, se nem ettem. 
Tarisznya húzza a vállam, 
Térdig kopott már a lábam. 
Bejártam a fél világot, 
Láttam sok-sok szép virágot. 
A legszebbre most találtam, 
Hogy öntözzem, alig vártam. 



Piros tojás, fehér nyuszi, 
Locsolásért jár egy puszi. 


Én apró gyerek vagyok, 
locsolkodni akarok. 
Van tojás, vagy nincs, 
jó lesz a forint. 



Én csak erre jártam, 
egy szép kislányt megláttam. 
Piros tojás, fehér nyuszi, 
szabad-e meglocsolni? 


Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, 
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. 
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, 
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. 
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, 
Zsebemben is elférnek a piros tojások. 


2017. április 6., csütörtök

Charlotte Brontë : Jane Eyre



Charlotte Brontë : Jane Eyre című könyvéből verses részletek


Este persze hívatott. Fel voltam készülve rá: előre elhatároztam, hogy nem fogunk egész idő alatt négyszemközt enyelegni. Tudtam, hogy szeret énekelni - minden jó énekes szívesen énekel. Én magam nem tudtam énekelni; az ő kényes ízlése szerint egyáltalán nem voltam zeneértő, de azért a jó zenét nagyon élveztem. Mihelyt alkonyodni kezdett, s a szerelmesek órájának csillagos, kék palástja lassan ráborult a tájra, fölálltam, kinyitottam a zongorát, és esdekelve kértem, hogy énekeljen nekem valamit. Azt mondta, hogy szeszélyes boszorkány vagyok, és hogy ma nem énekel, majd máskor, de én ragaszkodtam hozzá, hogy most énekeljen.
 - Szereti a hangomat? - kérdezte.
-Nagyon.
 Nem szívesen legyezgettem ugyan a hiúságát, de most az egyszer mégis ezt találtam okosabbnak.
 - De akkor magának kell kísérnie, Jane.
 - Rendben van. Majd megpróbálom.
 Megpróbáltam, de rögtön lesöpört a zongoraszékről, "kis kontár"-nak nevezett, s miután udvariatlanul félretolt - ez volt az, amire áhítoztam -, elfoglalta helyemet, és ő játszotta a kíséretet, mert zongorázni éppen úgy tudott, mint énekelni. Én az ablakfülkébe bújtam, és a csendes fákat bámulva hallgattam a megvesztegetően édes dallamot.

 Igaz szerelmed elborít
(Ez mélyebb lényeged),
 S lökik a Lét dagályait
 A gyorsuló erek.

 Hogy jő, naponta vártam - ám
Úgy fájt, hogy elhagyott,
 S nőttek - hogy elmehet talán -
 Bennem a jégcsapok.

 Ó, boldogság, szeressenek,
Miként magad szeretsz!
 Ezt hajszolom, s nem engedek,
 Hisz minden álmom ez.

 De életünk között csapást
Nem leltem - puszta csak
 E föld, riasztó parti pást
 Mit tenger habja csap.

 S mint tolvaj-út vadonba vás,
Felbukkan - eltünik:
 Erőszak, Jog, Harag, Csapás
 Közt súnytak lelkeink.

 Voltam merész; előjelek
 El nem riasztanak,
 Így hágtam át veszélyeket
 És intő gátakat.

 Szivárványszárnyon szálltam én,
Mint álomfényeken;
 A Fény s a Zápor gyermekén
 Dicsfényre nyilt szemem.

 Fájdalmam fellegén ragyog
E ritka, lágy gyönyör,
 Nem bánom most a bánatot,
 Ha jő és meggyötör.

 S bár vesztett percek szárnyai
Csaphatnak rám - de itt
 Ez édes perc feledteti
 Bosszújuk kínjait.

 Letörhet dölyfös Gyűlölet,
Vagy bekerít a Jog,
 S Erőszak malma megtöret:
 Mind ellenem lobog.

 De Ő kezét nyújtotta, és
 Szerelme hű, nemes,
 S mondá: e frigy, a szent kötés
 Lényünk abroncsa lesz.

 S megesküdött, pecsétje csók:
 Halálig él velem.
 Szivem betelt, boldog vagyok:
 Szeret - s én szeretem!

Részlet a huszonnegyedik fejezetből

Charlotte Brontë : Jane Eyre


Charlotte Brontë : Jane Eyre című könyvéből  verses részletek

Bessie éneke 


Bessie rendbe tette a szobát, letörölgette a port, és miután kezet mosott, kihúzott egy kicsi fiókot. Ez a fiók tele volt csodálatos selyem- és bársonyrongyokkal. Bessie főkötőt varrt Georgiana babájának, és közben énekelt. Azt énekelte, hogy:

 A kóborlás idején,
Be rég volt, be rég...

 Sokszor hallottam tőle ezt a dalt, és mindig nagyon szerettem. Bessie-nek kellemes hangja volt, legalábbis az én véleményem szerint. De most, bár hangja szépen zengett, a dallam végtelenül szomorú volt. Olykor, amikor nagyon belemerült a munkájába, halkan, vontatottan dúdolta a refrént: "Be rég volt, be rég..." Úgy hatott rám, mint valami halottas ének legszomorúbb taktusa. Azután egy másik dalba fogott, az volt csak igazán keserves.

 Lábam erőtlen, a tagjaim égnek,
Hosszú az út, feketék a hegyek,
 Holdtalan éj komorúl a szegénynek:
Ballag az úton az árva gyerek.

 Oly sok a láp és annyi a kőszirt,
Messzire űztek a kőszívűek.
 Lépteimet csak az angyalok őrzik,
Merre bolyong a kis árva gyerek.

 Lágy a magasban az éji fuvallat,
 Messzi a csillagok oly szelídek,
Irgalom Istene őriz, elaltat,
 Benne remél a kis árva gyerek.

 Híd leszakadhat, a láp csalogathat,
Csalfa lidérce mocsárba vezet,
Ámde Atyám kebelén lenyugodhat
Majd a szegény, kicsi, árva gyerek.

 Ez ad erőt, ez ösztönöz engem,
Nincs, aki adna nekem födelet;
Égi hazámban a béke terem fenn:
Isten a társam, árva gyerek.

Részlet a harmadik fejezetből...


Paulo Coelho:Zárd le a múltat



Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk.
 Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. 
 Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. 

 Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. 
Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.

Paulo Coelho



Smiley hangulatjelek


Smiley hangulatjelek