2014. március 21., péntek

Meseképek


"A kisherceg elment , hogy újra megnézze a rózsákat .
-Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi . Nem szelídített meg benneteket senki , és ti sem szelídítettetek meg senkit . Olyanok vagytok , mint a rókám volt . Ugyanolyan közönséges róka volt , mint a többi száz - meg százezer . De én a barátommá tettem , és most már egyetlen az egész világon .
A rózsák csak feszengtek , ő pedig folytatta .
- Szépek vagytok , de üresek . Nem lehet meghalni értetek . Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná , hogy ugyanolyan , mint ti . Holott az az igazság , hogy ő egymaga többet ér , mint ti valamennyien , mert ő az , akit öntözgettem . Mert ő az , akire búrát tettem . Mert ő az , akit szélfogó mögött óvtam .
Mert róla öldöstem le a hernyókat /kivéve azt a kettőt - hármat, a lepkék miatt /.Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni , sőt néha hallgatni is . Mert ő az én rózsám .
- Azzal visszament a rókához .
- Isten veled - mondta .
- Isten veled - mondta a róka. Tessék , itt a titkom .Nagyon egyszerű .
Jól csak a szívével lát az ember . Ami igazán lényeges , az a szemnek láthatatlan ."



















Nincsenek megjegyzések: