Ikkjú Szódzsun : Öt vers
1
Tíz évig bordélyokba jártam,
hogy szenvedélyemet kiéljem.
Most testemet mély szakadékba
száműztem e vad hegyvidéken.
Hány mérföldre van a sok jó ágy,
hol annyi lánnyal rugdalództam!
Fenyők. Fülembe jéghideg szél
sipít, mint kint a tar bozótban.
2
A Tant e gőgös csuhások őriznék?
Ők tartanák be, mit Buddha elrendelt,
meg fiúik, az elegáns, nagyképű
ministránsok a pazar fenekekkel?
Háromezer versem van. Poharamban
iszapos bor. Ennél több nékem nem kell.
Mit szóljak? Fütyülök a Zen-papokra,
kik tudnak mit kezdeni a Zennel.
3
Sárga köpenybe öltöztem, a Törvényt
kontempláltam és szutrákat lapoztam.
A Mester ordított. Botjával hányszor
verte deszkazsámolyomat laposra!
Ma már látom, hogy mégsem a Zen papja
voltam, csupán a mocskos szenvedélyé.
Az hajtott, hogy lányokkal üzekedjem,
fiúkkal nem kevésbé.
4
Vak Mori hallgat, én éneklek
éjente, s mézes szavakat
súgunk egymásnak, két parázna
házinyúl a dunyha alatt.
Majd ő: – "Veled, míg az Új Buddha
megjön egy reggel, madárszóra."
Míg én: – "A Régi Buddha nálunk
lakik itt ezer tavasz óta" [1]
5
Sárgult a lomb, később lehullt a fáról,
aztán ismét új tavasz érkezett,
bimbók fakadtak, s mi elismételtük
a sok-sok esküt és ígéretet.
Hogyan köszönjem, Mori, amit értem
tettél az évek igája alatt?
Vadállatnak szülessek mindig újjá,
ha elfelejtem tartozásomat.
Tíz évig bordélyokba jártam,
hogy szenvedélyemet kiéljem.
Most testemet mély szakadékba
száműztem e vad hegyvidéken.
Hány mérföldre van a sok jó ágy,
hol annyi lánnyal rugdalództam!
Fenyők. Fülembe jéghideg szél
sipít, mint kint a tar bozótban.
2
A Tant e gőgös csuhások őriznék?
Ők tartanák be, mit Buddha elrendelt,
meg fiúik, az elegáns, nagyképű
ministránsok a pazar fenekekkel?
Háromezer versem van. Poharamban
iszapos bor. Ennél több nékem nem kell.
Mit szóljak? Fütyülök a Zen-papokra,
kik tudnak mit kezdeni a Zennel.
3
Sárga köpenybe öltöztem, a Törvényt
kontempláltam és szutrákat lapoztam.
A Mester ordított. Botjával hányszor
verte deszkazsámolyomat laposra!
Ma már látom, hogy mégsem a Zen papja
voltam, csupán a mocskos szenvedélyé.
Az hajtott, hogy lányokkal üzekedjem,
fiúkkal nem kevésbé.
4
Vak Mori hallgat, én éneklek
éjente, s mézes szavakat
súgunk egymásnak, két parázna
házinyúl a dunyha alatt.
Majd ő: – "Veled, míg az Új Buddha
megjön egy reggel, madárszóra."
Míg én: – "A Régi Buddha nálunk
lakik itt ezer tavasz óta" [1]
5
Sárgult a lomb, később lehullt a fáról,
aztán ismét új tavasz érkezett,
bimbók fakadtak, s mi elismételtük
a sok-sok esküt és ígéretet.
Hogyan köszönjem, Mori, amit értem
tettél az évek igája alatt?
Vadállatnak szülessek mindig újjá,
ha elfelejtem tartozásomat.
Faludy György fordításai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése