Kötél
Ez egy történet
a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a
nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának
akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult
felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát
elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, amíg besötétedett. Sűrű
éjszaka borult a hegytetőre. Körülvette a feketeség, a Holdat felhők takarták el,
semmi sem látszott.
Ahogy így mászott felfelé, már csak pár lépésre a
csúcstól, megcsúszott és zuhanni kezdett. Csak fekete pontokat látott maga
körül, és érezte az erőt, ami kegyetlenűl húzta lefelé. Ezekben a félelmetes
percekben életének minden jó és rossz
pillanata lejátszódott a szeme előtt. Érezte, hogy milyen közel van a
halálhoz. Egyszer csak erős rántás érzett, elakadt a kötél és megállt a
zuhanásban. A kötél fájón hasított a tenyerébe.
A teste a
levegőben lógott, csak a kötél tartotta. Abban a pillanatban csak azt tudta
kiáltani:
- Istenem
segíts!
Az égből
váratlanul egy mély hang hallatszott:
- Mit akarsz,
hogy mit tegyek?
- Ments meg, Istenem!
- Tényleg
hiszed, hogy megmenthetlek?
- Persze, hogy hiszem!
- Akkor vágd el
a kötelet amivel meg vagy kötve...
Egy pillanatra
csend lett. Az ember úgy döntött, hogy mégis teljes erejével kapaszkodik a
kötelébe és megvárja a reggelt.
A mentőcsapat
mesélte, hogyan találták meg másnap a megfagyott hegymászót. A teste a kötélen
lógott, amihez oly görcsösen ragaszkodott. CSAK KÉT MÉTERRE A FÖLDTŐL...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése